Antik gondolkodók és Seneca, Horace, Plinius és Cicero tudósok, akik el voltak ragadtatva ízléséről, valamint annak egyedülálló képességéről, hogy megváltoztassa színét, a vörös álsügérről írtak. Ezt a halat két hosszú, viszonylag kicsi antenna jelenléte jellemzi - körülbelül 45-50 centiméter a fej elejétől a farok végéig.
Válassza ki a receptjét
Egy kicsit az egyedi halakról
Az oroszul a "vörös márna" szó török eredetű, a barbunya szóból származik, amely viszont az olasz bárószóból származik, amelyet "nagy szakáll" -nak fordítanak. Oroszországban ennek a halnak is van egy második neve - "Sultanka", amelyet a jellegzetes antennákhoz társítanak, mint például a szultánok. Ez a hal nagyon népszerű volt az ókori Rómában, ahol a vörös márna tömeges adatai megegyeztek az ezüst szállítmányokkal. A Római Birodalom idején a szakácsok a halak főzése előtt általában egy speciális vízzel öntött edényben hozták ki azokat a vendégek számára, akiknek lehetőségük volt élvezni a vörös márna színének játékát - ezüsttől karminig.
A vörös márkanév ipari elfogása rendkívül elterjedt a Földközi-tengeren, az Azovi és a Fekete-tengeren, valamint az Indiai és a Csendes-óceánon, ahol a hal 15-35 méter sekély mélységben él. Ugyanakkor a homokos vagy a buta talajt részesíti előnyben, de néha sziklás fenekén is lehet.
A márna értékes táplálkozási tulajdonságaival és nagyszerűségével (100 gramm hal csak 31 kcal, 0, 8 gramm zsírt és 5 gramm fehérjét tartalmaz). Hús nagyon gyengéd és finomnak tekinthető, mivel a vörös márnafehérje gyorsan felszívódik. A hal tartalma magas magnézium-, foszfor- és más, az emberi test számára értékes nyomelemekben található. Úgy gondolják, hogy még egy kicsi, piros vörös márkával készített snack gyorsan visszaállíthatja az emberi erőt.